Prológus
Kr.e. 956. Cahokia,a mai Észak-Amerika
-Beszélj,Masizi!-ordított rám Zebulon,ősi nyelven mocsoknak nevezve.Alig hallottam őt,a fülembe száradt vértől.Az alkaromon meleg vér csordogált,egyenesen Zebulon arcára.Összeszedtem a maradék erőmet és az arcába köptem.A szemében eszelős láng gyulladt,ahogy a törött bordáim közé vágott.Az ilyen veréseket szinte már meg sem éreztem.A légzésem nehezebbé vált,ahogy Zebulon még egy bordámat eltörte.Felnyögtem.
A fogvatartóm intett egy szolgának,aki egy kalapácsot tartott a kezében.Ő elvette,majd rám vigyorgott.-Ez majd megoldja a nyelved.Azzal lesújtott a bal térdkalácsomra.Összeszorítottam az állkapcsomat a szörnyű fájdalomra.Zebulon tajtékzott dühében.-Hozzátok ide az öccsét!-kiáltotta.
Ne!-kiáltottam gondolatban. Egy tömzsi vámpír bevonszolt valamit egy láncon.-Ilja…-súgta elcsukló hangon.A bőre cafatokban lógott,milliónyi vágás éktelenkedett az öcsém egykor tökéletes bőrén.Felordítottam tehetetlenségemben.Az üvegkupola megrepedt a fejünk felett.A másik klán vámpírjai rémülten nézték,ahogy a repedések lassan átcikáznak az üvegen.Mindannyian tudták,ha betörik a kupola a napfénytől mind meghalnak. A napfény ránk nem volt hatással,más volt a genetikai felépítésünk.Valami különöset éreztem a csontjaimban,mintha megduzzadtak volna.A tépőfogaim majdnem két centisre megnyúltak.Mi a fene…? Aztán a láncok maguktól eltörtek..Keményen a földre estem,amit egy vámpír megpróbált kihasználni,de megnyúlott karmaimmal könnyedén feltéptem a torkát.A vér a mellkasomra spriccelt,ahogy a vámpír gurgulázva a földre zuhant.Az üvegkupola darabjai lepotyogtak,a vámpírok bőre azonnal lángra kapott.Felkaptam az öcsémet,aztán kirohantam vele a sötét,nyirkos erdőbe.Időközben még visszapillantottam,magamban megesküdve,hogy kiirtom a királyi család minden tagját,addig nem nyugszom amíg az utolsó ki nem lehelte a mocskos,fekete lelkét…
2011. New York.
„Szedd a lábad,Anja!”-átkozódtam magamban.Sebesen lépdeltem keresztül a New York-i repülőgép terminálon.”Jól van.Már csak egy egészen pici kell.”-gondoltam,amikor megragadott két erős kéz és berántott egy folyosóra.Rúgkapáltam és csapkodtam,amíg végül el nem engedett.Zebulon egyik szolgája volt.A földre estem a hatalmas pofontól,ami ezután következett.Valaki beletúrt a hajamba és felrántotta a fejem.Zebulon. Whisky színű szeme világított,amint lassan lenyalta a kicsorduló vércseppeket az ajkamról.
-Ne nyúlj hozzám!-sziszegtem összeszorított fogaim közül.-Borzadok az érintésedtől!
Felnevetett majd széttépte a blúzom,hogy hozzáférhessen a nyakamhoz.Lefejeltem és elszaladtam,próbálva összefogni a cafatos blúzom.Levettem a magassarkúm és a csatlósa szemébe vágtam.Elégedetten nyugtáztam,hogy megtette a hatását.A hangár végén egy teherszállító gépet pillantottam meg.Felmásztam rá és elbújtam az egyik dobozban.A szívem örülten kalapált,imádkoztam nehogy rám találjanak.A felfordulás hangjai elhaltak,amint felszállt a gép.Csak akkor jutott eszembe,hogy nem is néztem meg hova tart a repülő.Gondolatban legyintettem,biztosan jobb lesz mint itt…
Arra ébredtem,hogy valaki eszeveszetten rángatja a vállamat.A szemhéjam megrebbent és összekapcsolódott egy türkizkék szempárral.Aztán megpillantottam a bozontos fekete hajat és a csíntalan vigyort.Aztán megéreztem az illatát.Vámpír.Felpattantam,a falhoz lapulva kiengedtem a szemfogaimat.-Hűha,cica,vigyázz azzal a cuccal,ha megharapsz az cseszettül fáj,nem is beszélve arról,hogy utána ki kell tépnem a szívedet.
Felvontam a szemöldökömet.Ez itt most hülyének néz engem?
-Ki vagy te?-kérdeztem pöszén,mivel az agyaraimtól egy kicsit nehézkes volt beszélnem.
Amaz halkan felnevetett,majd feltápászkodott a földről.Okéé,nos a férfi nagyon nagy volt.Nagy N-nel. Majdnem két méter és 120 kiló izom tornyosult fölém. Felém nyújtotta erős,kérges kezét.-Nikolai vagyok..Nikolai Tsenkova.
Szóval orosz.Lassan megráztam a felém nyújtott kezet.-Anja.
-Örvendek.-vigyorodott el,mire kivillantak majdnem három centis tépőfogai.Nyeltem egyet.Valószínűleg,hangosan,mivel halkan felnevetett.
-Öhm…Mondd csak…Hol is vagyunk mi pontosan?-kérdeztem halkan,körbepásztázva a repülő rakodóterét.
-Vladivostok,Oroszország.-közölte.Erős akcentusa volt .A zsebéből előhúzott egy cigi és rágyújtott.Az egyik ládában kotorászott,előhúzott egy félautomata fegyvert.Ugye,nem…?Hátráltam egy lépést.Mi a francot akar azzal a fegyverrel?
-Gyere velem.-intett Nikolai.Bukdácsolva követtem a dobozok között.A járása határozott,ám egy kicsit csámpás volt.Mintha nem jól lenne összerakva a lába.Hirtelen megtorpant,én pedig nekiütköztem a hátának.A nehéz,fekete dzseki alatt számos harcművészeti tárgy nyugodott.Nagyot szippantott a levegőből.Aztán továbbment. Értetlenül felvontam a szemöldököm.Egy hideg és nyirkos folyosóra érkeztünk,a lépteink visszhangoztak a falakról.A sötétben valami megmozdult én pedig halkan felsikkantotottam.
-Nyugi,ez csak Dumbo.-ahogy ezt kimondta,egy három méter hosszú krokodil bukkant elő a holdfényben.Nikolai odasétált,szeretetteljesen megsimogatta az állat fejét.A krokodil doromboló hangot adott ki.Megborzongtam.Ez egyre furcsább lesz.Továbbindultunk,fel a lépcsőn,ami egy garázsba vezetett.Két Harley Davidson,egy Alfa-Romeo ,három Audi A8-as különböző színekben és egy Mercedes McLaren parkolt bent.Elismerően méregettem a Mercedes-t.
-Ebből csak háromszázat gyártottak,az egész világon.Piszkosul gazdag lehetsz.-jegyeztem meg,rá sandítva.
-Nem az enyém.Az bátyámé.-válaszolta röviden.Felvezetett a lakrészbe.Sok illat keveredését éreztem,egy mégis megragadta a figyelmem.Egy sötét,édeskés illat,ami olyan hatással volt az érzékeimre,mint a heroin.Megrészegültem tőle.De megéreztem mást is,ők nem a mi klánunkból valóak voltak.Éreztem a Nikolait körülvevő mágiát,ami segített az illata elrejtésében.Lassítottam,majd lemaradtam mögötte.Majd lassan elkezdtem lebontani a mágia-pajzsomat.Ez a képesség minden vámpírnak megvolt.Az elménkkel képesek voltunk a levegő nano részecskéit úgy összesűríteni magunk körül,hogy senki ne érezze az illatunkat. A francba…Beértünk a nappaliba,ami nos hát…eléggé rémisztő volt.A falak feketére voltak festve,fekete márvány borította a padlót,fekete bőrfotelek és egy kanapé sorakozott a falnál.Az ablakokat fekete brokátfüggönyökkel takarták el.Nem voltak lámpák.Egy sem.Ezután következett a konyha,ami már kissé barátságosabb volt a szürke pulttal és a modern,krómozott felszereléssel.Halkan kihúztam egy konyhakést a tartóból,Nikolai csak ment egyenesen tovább.Lassan leengedtem a mágia-pajzsom.Nikolai beleszimatolt a levegőbe,megtorpant.A dzseki megfeszült széles vállain,az övébe dugott tőrhöz kapott.De már elkésett,én gyorsabb voltam,a nyakának szegeztem a pengét.
-Mi a franc vagy te?-vett egy mély levegőt.
-Tudod te az nagyon jól.-mosolyodtam el.
-Nyet.-mondta határozottan.-Te más vagy.Mintha a mi fajtánkból lennél.De mégis az illatod…
Megzavarodtam.Micsoda?
-Mintha te egy félvér lennél.-fordult meg döbbenten.
Mi a…?
-Az teljességgel kizárt.-válaszoltam.Utáltam,hogy a hangom remeg.
Nikolai teniszlabda méretű szemekkel bámult.
-Te egy félvér vagy!-kiáltott hangosan.-Ez lehetetlen!
-Nem,nem,nem!-ismételgettem magamnak.-Én nem vagyok félvér,nézz csak rám!
-Egy ilyen vámpírnak,hogy lehet vörös haja?-tette fel a kérdést.-A többi nősténynek mind fekete haja van.De a tiéd vörös.A mi asszonyainké is vörös,vagy szőke.
Egy pillanatra megállt az ütő bennem.Erre még soha nem gondoltam.Nikolainak tényleg igaza volt.Hogy lehet vörös a hajam?
A konyhakés kicsavarodott a kezemből és beleállt a szemközti falba.Ismét megéreztem azt az édes illatot mielőtt a fejem a szekrénynek csapódott volna.Vér csurgott le az orromra,a sötétség pedig kezdett elhatalmasodni rajtam.Végül teljesen elnyelt…
Ilja szemszöge:
A selymes,fekete ágynemű a combomhoz dörzsölődött miközben felvettem a melegítő alsót.Az izmaim görcsbe rándultak,a három órás edzés után.Morogva kinyitottam a szoba ajtaját,amikor egy oda nem illő illat csapta meg az orromat.Vámpír.Méghozzá a gyilkos fajtából.Forrongó dühvel,emberfeletti sebességgel rohantam le a lépcsőn.Nikolai is vele van.Aggódás fészkelte be magát a szívembe,az öcsém miatt.Ha ez egy hím vámpír…Megtorpantam,ahogy a nappalihoz értem.Egy nő volt,méghozzá gyönyörű.Egy pillanatra gyorsabban kezdett verni a szívem,ahogy az arcára pillantottam.Angyali volt,el sem tudtam képzelni hogy egy ilyen meseszép teremtés gonosz lenne.És az a tűzként lobogó,hosszú vörös haja.Egy kicsit elfordult,én pedig megpillantottam a kést nála,amit egyenesen Nikolainak szegezett.Megint az arcára néztem,az ajka vonalát figyeltem,ami alól kivillantak hosszú szemfogai.Rögtön megjött az eszem,mintha a rózsaszín lufi kipukkant volna a szemem előtt.A mentális erőmmel,kicsavartam a kést a kezéből,és beleállítottam a szemközti falba.Előrelendültem és egy taszítással átrepítettem a szobán.A lány nekiütközött a szekrénynek,majd összerogyott a földön,a homlokáról vér szivárgott.
Tettem egy lépést felé,aggodalom fogott el,hátha valami baja lesz.Ezeket a gondolatokat gyorsan kiűztem a fejemből,aztán Nikohoz rohantam.De ő csak állt és bámulta a lányt.
-Nikolai?-kérdeztem,az arca előtt integetve.Döbbent tekintetét rám emelte,majd a földön fekvő lányra mutatott.
-Ilja,érzed az illatát?-kérdezte .Beleszippantottam a levegőbe.Mi a szar?!
-Ugye,érzed,testvér?Ő egy félvér.Nézd meg a haját.
A szavam is elállt a döbbenettől.Egy félvér?!Ez meg hogy a francba lehet?És hogy-hogy életben hagyták?
-Niko,mit mondott neked?-kérdeztem suttogva.
-Szerintem nem tud semmit a kevert véréről.A repülőgép csomagterében találtam rá,amint álmában motyogott valami Zebulonról.Azonkívül nem támadt rám az első pillanatban,és a mágiája sokkal erősebb,mint az átlagos.
Felsóhajtottam.-Basszus…
Nikolai felemelte a lányt,majd elindult vele kifelé.Utána akartam lépni,és számon kérni mégis mit akar a lánnyal.De az utolsó pillanatban visszafogtam magam.Nem az enyém.
Niko csizmáinak kopogása még hosszan hallatszott a márványpadlón,majd ajtó nyitódása és csukódása.Élesen beszívtam a levegőt és kifeszegettem a falból a kést.Pár perccel később Nikolai visszajött.
-Miért nem vagy vele?Meg is szökhet.-kérdeztem csípősen.
-Nos,testvérem a te kiváló kiütésednek köszönhetően boldogok lehetünk,ha holnap felébred.-jegyezte meg hidegen.
Bűntudat mart a szívembe.Bassza meg…nem lenne szabad ezt éreznem.Ő is csak egy nő.Egy eszköz akit felhasználhatok a bosszú érdekében.És ez így is marad…
Anja szemszöge:
Oldalra fordultam,várva hogy a kemény padlón guruljak,de ehelyett bársonyosan meleg selyem huzat érintette az arcomat.Lassan kinyitottam a szemem,az első amit megpillantottam,az a faragott fejtámla volt.Az a férfi…Hipersebességgel ültem fel az ágyon.Körülpillantottam az elegánsan berendezett szobában.Ezek tényleg piszkosul gazdagok-gondoltam-miközben elismerően végigmustráltam a helységet.A francba,nekem erre nincs időm,lecsúsztam az ágyról majd az ajtó felé vettem az irányt.És láss csodát,nem volt bezárva.Hangtalanul siklottam a folyosón,kerestem a vasajtót amin feljöttünk Nikolaial,de egyszerűen eltűnt.Kétségbeesetten tapogatóztam a falakon.
-A francba,a francba,a francba…-suttogtam.Aztán a hátam egy falba ütközött,egy két méter magas,csupa izom falba.Megpördültem és a férfi érzelemmentes,rideg szemeibe néztem.Hátráltam egy lépést előle,de minden mozdulatomat követte,amíg már nem volt hova menekülnöm.A szája sarka felfelé görbült,amitől kivillant a bal agyara.A kezét felemelte,és én összeszorított szemekkel vártam az ütést…
Nos,ez lenne.:) Komikat természetesen várok,hideg,meleg mindegy.Mindegyikből tanulok.:) Puszii.:*
